Amikor delet harangoztak a zsigmondtelepi katolikus templom tornyában, autónk éppen ráfordult a Madarasi-Hargita felé vezető útra. Felettünk hőkupola feszült, alattunk a jól ismert táj tárult elénk természetes szépségében. Tikkasztó nyári meleg volt. Valamikor a 20. század elején keskeny nyomtávú vasút kanyargott ezen a völgyön, amely az itt kitermelt fát szállította a feldolgozótelepre. Ma már semmi nyoma, az itt élők többsége már nem is emlékszik rá. Ezúttal azonban nem a múlt