Nem adták fel az oklándi otthont sem, ott leginkább a fia tevékenykedett, de az udvarhelyi közéletben is fontos szerepet vállalt. Az udvarhelyi Zálogkölcsön Intézet és Betéti Pénztár 1905-ben fiókintézetet nyit Oklándon, és a fiók igazgatójává Flórián Kristófot nevezi ki, a nyolcgyermekes édesapát. (1924-ben hunyt el, Oklándon temették el.) A város egyik legnagyobb rőfös (méteráru) üzlete meghozza a sikert. Az apa vérbeli kereskedő volt, aki egy szempillantás alatt hírnevet szerez a sarki üzletnek. Főleg a férfiruhaüzlete vonzotta a vásárlókat. Balázs Sándor író visszaemlékezéseiben így írja le a tulajdonost: „Kis fekete, mokány ember volt, igazi örmény, csillogó szemekkel és villogó fogakkal. Az apja még kis szabó volt, de ő átment a készruhára, és olyan jól csinálta, hogy tíz év alatt három vármegyét – Csík, Háromszék, Udvarhely – meghódított, de még messzebbről is jöttek, Medgyesről, Tordáról. Híre ment, hogy milyen jól és olcsón lehet nála vásárolni, de van finom áruja is, akinek az kell. És hogy őnála nem nézik, hogy harisnyás góbé vagy lakkcipős úrfi-e a kuncsaft. Egyforma udvariassággal szolgálnak ki mindenkit. Bogdán a segédeitől ezt követelte meg elsősorban, ő maga ritkán állt a pulthoz, rendesen az üzletajtóban állt szürke micisapkával a fején és udvariasan, mosolyogva tessékelte be a vevőket. A pulthoz csak akkor ment, ha vita támadt vevő és eladó között, és ő gyorsan intézkedett. Mindig a vevőnek adott igazat.”

Igen előreszaladtam, nem is mondtam el, hogy 1910–1912 között albérlője volt az egyik szobának Szabó Dezső író, aki akkoriban a Főreáliskola tanára volt. Ma a ház főtér felőli homlokzatán egy szerény márványtábla hirdeti, hogy ebben a házban lakott egy ideig Szabó Dezső, a nagy magyar író. Egyes emlékezők szerint sokszor az ablakban ült és onnan nézte a járókelőket. Életeim című önéletrajzi könyvében írja: „– Székelyudvarhely! Kicsike székely városka, apró emberfészek, melyben az oda száműzött nagy madár négy évig verdesett fiatal szárnyaival, ahol már lemondott a szabadulás lehetőségéről, a végtelen horizontok hívásáról: azután otthagyhattalak, milyen kedvessé otthonosultál az emlékemben!” A főutca felőli homlokzaton Kossuth Lajos portrédomborműve látható. Mindjárt a második világháborút követően Flórián László veszi át az üzlet vezetését, de az állam ráteszi a kezét az épületre. A sarokrészben vasáru-kereskedést nyitottak. Hivatalos neve SECERA állami áruház lett, ahová szeretettel várták a városi és falusi dolgozónépet. A tulajdonosokból kulákok és földönfutók lettek. Ma a Flórián-ház sarki részében a Romarta női és férfi ruhaneműüzlet foglal helyet, a boltíves kapu jobb oldalán a Transilvania Bank kirendeltségét találjuk. Korábban a takarékpénztár (CEC) irodái voltak itt. 1933 és 1946 között ugyancsak ebben az épületrészben volt Zillman Vilmos cukrászdája. Az épületrészt a Zillman család bérelte. A rendszerváltást követően az udvarban szerkesztették és nyomták hosszú éveken át a népszerű Heti Hirdető hetilapot. Napjainkban az emeleten ügyvédi iroda működik. A régi bútorzatból egyedül egy bécsi páncélszekrény árválkodik az emeleten, semmi több, az arra járó nem is sejti, mennyi pénz fordult meg egykor a vasszekrény gyomrában.