1912. május 10-én dr. Mezei Ödön királyi törvényszéki orvos részletes szakvéleményt közölt a székelyudvarhelyi Szejkefürdő gyógyvizéről.

A város szombatfalvi határrészén, 568 méteres magasságban, bükkös erdő tövében fekvő fürdő hideg, konyhasós-kénes vizét rendkívül értékesnek tartotta.

Az Attila-forrás percenként több mint 60 liter vizet szolgáltatott, hőmérséklete 11,8 °C volt. Az 1880-ban, dr. Lengyel Béla egyetemi tanár által végzett vegyelemzés szerint a víz jelentős sótartalommal rendelkezett, amely meghaladta a parádi és a budai hőforrásokét is.

Dr. Mezei Ödön szerint a Szejke vize különösen alkalmas volt az idegrendszer erősítésére, valamint a krónikus bőrbetegségek, a csúz, a köszvény és más idült betegségek fürdőkúrás kezelésére.

Az orvos hangsúlyozta, hogy megfelelő beruházásokkal Szejkefürdő jóval nagyobb jelentőségre tehetne szert. Erre már 1887-ben is felhívták a figyelmet.

Érdekes, hogy több mint száz évvel ezelőtt már felismerték Szejkefürdő természeti és gyógyászati értékeit, és fejlesztését szorgalmazták.

Forrás: Székely-Udvarhely, korabeli sajtótudósítás, 1912. május. Dr. Mezei Ödön orvosi szakvéleménye, 1912. május 10.