Kétezerkettőt írtak. Már jócskán benne jártunk az őszben, amikor egy szép novemberi péntek délután Kis- és Nagygalambfalva lakói falugyűlésen mondták ki: le akarnak válni Bögöz községtől, és ismét a maguk útját szeretnék járni.

Nem volt ez kis elhatározás. A két falu korábban már önálló községet alkotott, majd az 1968-as közigazgatási átszervezéskor Bögözhöz került. Az önállósulás végül 2004-ben valósult meg, Nagygalambfalva és Kisgalambfalva ekkor vált ki Bögöz községből. A 2002-es népszámlálás adatai szerint a két településnek együtt 1711 lakója volt.

Azóta Galambfalva járja a maga útját. Fejlődik, szépül, épül.

Gyerkó Levente polgármester az évek során megmutatta, mit jelent gazdaként gondolkodni egy településről. Tudtuk róla, hogy jó gazdája a községnek, hogy nem magának gyűjt, hanem a falunak épít. De amit most megálmodtak és létrehoztak Nagygalambfalván, arra nehéz más szót találni: csoda.

Október 3-án hivatalosan is megnyitották Nagygalambfalván az Erdélyi Költők és Írók Parkját.

Ott voltam.

Láttam, ahogy délután kíváncsi emberek tömege hömpölyög a park sétányain. Talán még a szervezők sem számítottak ekkora érdeklődésre. És bizony volt is mit nézni! Vízesés, csobogó, állatkert, vendéglő, szabadtéri színpad, kilátó és még sok minden más.

A látvány lenyűgöző.

De talán még fontosabb az, amit az ember maga elé képzel. Mi lesz itt öt év múlva, amikor a fák megerősödnek, a növényzet birtokba veszi a zöldterületeket, és amikor a tervezett létesítmények is megtelnek élettel?

Ez a hely Udvarhelyszék egyik ékszerdoboza lehet.

Éppen ezért azt mondom azoknak is, akik kételkedtek, akik fanyalogtak, akik támadták ezt a beruházást: vegyék a fáradságot, menjenek el Nagygalambfalvára, járják végig a parkot, és nézzék meg a saját szemükkel!

Mert én elmentem.

Megnéztem.

És meggyőződtem róla, hogy a galambfalviak valami rendkívülit hoztak létre. Egy álomból valóságot teremtettek, egy nagyszabású szabadidő- és közösségi teret építettek maguknak és az egész környéknek.

Szívből gratulálok Galambfalva minden lakójának, és Gyerkó Levente polgármesternek, hogy mertek nagyot álmodni – és volt erejük az álmot valóra is váltani.

És udvarhelyiként valamit mégsem tudok kihagyni.

Nekünk ott van a Szejke. Ott a gyógyvize, a borvize, a természeti és kulturális öröksége. Olyan adottság, amelyről sok település csak álmodhatna. Mégis évtizedek óta keressük, hogyan lehetne igazán méltó módon élettel megtölteni.

Nagygalambfalván pedig álmodtak egy nagyot – aztán nekifogtak.

Galambfalva feladta nekünk a leckét.

És talán éppen ez az egész történet legfontosabb üzenete:

egy kis falu álmai is lehetnek nagyok.

Csak kellenek hozzá álmok.

És kellenek az álmok álmodói.