Flórián Zoli bácsi emlékére, aki a városi szakszervezet könyvelőjeként kilógott a sorból, mint úri emberként viselkedett a kommunisták közül.

Flórián Bogdán háza ma is ott áll a Kossuth Lajos utca sarkán. Messze földön híres férfiruhaüzlete működött itt. Olyan jó készruhákat gyártott, hogy meghódította Csík, Háromszék és Udvarhely vármegye vásárlóközönségét, sőt még távolabbról is érkeztek hozzá vevők. Azt tartották róla, hogy jó minőségű és olcsó ruhákat készített.

Kis, fekete, mokány ember volt, igazi örmény, csillogó szemekkel és villogó fogakkal. Egyforma udvariassággal szolgált ki mindenkit. Gyakran ott állt az üzlet ajtajában, szürke micisapkával a fején, és mosolyogva, udvariasan tessékelte be a vevőket.

Nála mindig a vevőnek volt igaza.

Ma a ház oldalán szerény márványtábla hirdeti, hogy ebben az épületben lakott Szabó Dezső, a nagy magyar író. Egyes visszaemlékezők szerint sokszor az ablakban ült, és onnan figyelte az utcán járó embereket.

Életeim című önéletrajzi könyvében így emlékezik Székelyudvarhelyre:

„Székelyudvarhely! Kicsike székely városka, apró emberfészek, melyben az oda száműzött nagy madár négy évig verdesett fiatal szárnyaival, ahol már lemondott a szabadulás lehetőségéről, a végtelen horizontok hívásáról: azután otthagyhattalak, milyen kedvesen otthonosultál az emlékemben!”

Igen, négy esztendőt lakott az emeleti szobában a nagy író.

A földszinten később sokáig vasüzlet működött. Az udvarhelyiek egyszerűen azt mondták: mennek a „szecserába”. Később a Romarta női és férfiruházati üzlete váltotta fel. Az épületegyüttesben ma a Transilvania Bank is helyet foglal.

A ház történetéhez egy különös eset is hozzátartozik.

A román megszállás idején, 1918-ban a román parancsnok Budapest bevételének hivatalos megünneplése alkalmából két napon át egy-egy órai harangozást rendelt el, déli 12 és 1 óra között. A harangozás és a piactéren tartott zenés felvonulás idején Flórián Bogdán kereskedő ablakai le voltak függönyözve.

Ez nem maradt következmények nélkül.

A prefektus Flórián Bogdánt a város elhagyására ítélte, ablakait pedig tizennégy napig lefüggönyözve kellett tartania.

A család üzlete azonban tovább élt. Még az 1940-es években is Flórián Bogdán fia, László működtette.

Aztán jöttek a kommunisták.

Az üzletet államosították.

Így ért véget annak a messze földön ismert udvarhelyi kereskedésnek a története, amelynek ajtajában egykor szürke micisapkájában Flórián Bogdán állt, mosolyogva tessékelve befelé a vevőket.