Mit tettünk tönkre, mire nem vigyáztunk?

Az én népem abban a viszketegségben szenved a nyolcvankilences változások óta, hogy minden jobb, ami idegen. Ez a külföldieskedés hagyta pangásban az elmúlt évtizedek során, majd pusztulni, veszni értékeinket a múltban, de a jelenben sem különb a helyzet.

Régóta mondom, ezért könnyen rám süthetik, hogy nehéz ember vagyok. Hát legyen.

Nem vigyázunk a természet adta örökségekre. Hagyjuk veszendőbe menni az értékeket. Valamiért nem akarjuk újra talpra állítani, megmenteni az egykor jól működő gyógyfürdőinket.

Fölöttébb nehéz mindezt megérteni annak, aki nem itt született, vagy nem a város vonzáskörzetében. Az valóban nem tudja, hogy mit sirat az udvarhelyi ember.

Dr. Bakk Elek orvos annak idején, a hatvanas-hetvenes években kongatta a harangokat a Korunkban, az Előrében és a Hargitában, de nagyon kevesen hallották meg a hangját. Pedig akkor még sokkal több megvolt belőlük.

„Székelyudvarhely szomszédságában levő Solymossy-sósfürdő egy szépen fejlődő telep” – írta a 20. század elején az Erdély című honismertető lap.

Nem volt véletlen a városban tapasztalható összefogás sem, amelyet a helyi orvosok is támogattak, és az Udvarhelyi Híradóban név szerint is bizalommal ajánlották az emberek számára a gyógyfürdőt. Nem a patikába küldték reumát gyógyítani, hanem a városvégi gyógyfürdőt ajánlották.

Az Udvarhelyi Híradó 1899-ben a következőket írta:

„A kellő csinossággal berendezett fürdő vize a M. tud. Akadémiától a jódosbrómos sósvizek közé van sorolva, s mint ilyen kiváló gyógyhatású, — kellemesen üdítő víz. Különben az orvosi vélemény a vízről igy szól: »Ezen jódbrómos sósfürdő sikerrel használható görvélyes (fonálférgek okozta golyva), csúzos-, ízületi bajok ellen; nem különben csontszú, csonthártyalob-, mirigydaganatok-, altesti és női bajok ellen; valamint a bőrbajok egyes eseteiben.«”

Rá egy évre, 1900-ban ugyancsak az említett lapban olvasom:

„Tulajdonosa ez évben melegfürdővel is kibővítette, s omnibusz közlekedést létesített, amelynek árát személyenként oda és vissza 20 fillérben állapította meg, amely a Solymossy-i gyógyszertárban váltható, ahonnan van az indulás is.”

Na, ezt a fürdőt ne keressük, mert nincs. Nyalintsák csak meg egyszer, amikor arra járnak, a kápolna előtti patak vizét: tiszta sós víz folyik benne.

Szigethi Gyula Mihály, a református gimnázium híres professzora, a Székely-Udvarhely Nemes Székely-Nemzet Anya Várossának leírásában (1828) így mutatja be az olvasónak:

„A Városnak napnyugati határába, Boldogaszszonyfalva felé van egy köszörű kő nevű meredek kősziklás oldal, mellynek tővéből folyki a fekete nevüs színű víz, sok fekélyeknek, és csonton lévő nyavalyáknak megyógyítására hathatós erejű víz, mellyet a közel s távol-lévők szerencsésen használnak, ettől nem meszsze vagyon egy bővizű sóskút azon völgynek aljába, mellynek vízéből a’ Városiak királyi kegyelemből Szerdánként, és Szombatonként hordókkal vitetnek, mind a konyhái szükségre, mind némelly bőrrel járó mesterségek elő segéllésére, efféle Sós-kútak nyittatnak néha az északi határban is.”

Magát a fürdőt Solymossy János gyógyszerész alapította 1872-ben, majd Solymossy Endre tulajdonába került, aki teljesen újjáépítette. Már akkor népszerű volt a városi emberek körében. Forrásainak vize a jódos-brómos gyógyvizek csoportjába tartozik, összetétele a szovátai és a báznai vizekéhez hasonló.

Elmentünk három évvel ezelőtt Szalai Dénessel és Kovács Évával megnézni, mi maradt meg az egykor virágzó fürdőből.

Semmi. Vagyis nyomok.

A sóskutak helyzete is hasonló. Kóbor kutyák fogadnak. Az egykor híres, népszerű Solymossy-fürdőt a melldöngető anyaszék egyenlővé tette a földdel. A fürdő helyén maradt mocsaras rész még ott van, látszanak a medence falaiból valami betonfoszlányok, és ennyi.

Meg se piszkálták. Legalább egy ásónyomnyi próbálkozás, hátha lehet kezdeni vele valamit. Senkinek sem jutott eszébe.

A Köszörűkő hegyoldalában lévő gyógyforrások nyomába eredünk. A régi ösvényen próbáljuk megközelíteni. Itt már színesebb a világ: a vécécsészétől a mosdókagylóig mindent idehordott szorgalmas, természetet nem tisztelő népem.

Feladjuk. Nincs gumicsizma, nincs előrehaladás.

Jövünk legközelebb. Addig megnézzük, mi maradt a Gergely-féle fürdőből.