A szívtipró szépség, aki két autóbalesetet is túlélt

A múltkoriban kiteregettem Tamási Áron fiatalkori kalandjait, Gálffy Annához fűződő viszonyát, melyről Molnár Jenő barátjának írt az író a húszas években. Érdekes epizódokat tudtunk meg, mi több, pikáns részleteket is arról, hogy legutóbbi udvarhelyi látogatása alkalmával kivel találkozott.

Később jöttem rá, hogy Gálffy Anna már régi történet. Szabó Dezső idejében is, amikor Udvarhelyen tanított, lázba hozta az udvarhelyi férfiakat, és erről beszámol az Életeim című önéletrajzi regényének második kötetében.

De ki is ez a leányzó, akiért annyi férfiszív dobbant meg egyszerre akkoriban?

Szabó Dezső így írja le: „Kékes fekete haj, mély tüzű, sötét szemek, tökéletes formák. Ebben az időben húsz év körül járt, s nagyon sok diák és felnőtt férfi életében jelentett zavaró repülést. Vőlegénye is volt, egy budapesti tapasztalatlan miniszteri hivatalnok.”

Itt megszakítom a szerzőt, mert kikerestem a korabeli sajtóból, hogy ki az az ügyetlen vőlegény: nagybudafai dr. Bölcs Gyula eljegyezte martonosi Gálffy Annuskát, Gálffy Kálmán székelykeresztúri főszolgabíró leányát.

Olvassuk tovább Szabó Dezsőt: „Annuska, aki egy vidéki főszolgabíró lánya volt, itt a nagynénjénél, egy özvegy tanárnénál nevelkedett, aki szigorúan fogta, amennyire szigorúan lehet fogni a levegőt. Egyszer csak sugdosni kezdték, hogy az alispánt (Sebessy János) mindegyre együtt lehet látni Annuskával.”

Szabó Dezső visszaemlékezése szerint az alispán egy délután felkereste, és azt kérdezte tőle: „Elvennél feleségül egy olyan lányt, mint G… Annuska?” Szabó a feleség és a szerető típusáról beszélt, mire az alispán megkérdezte: „És ha valaki az Annuska teljes ismeretével venné el őt, azzal a tudattal, hogy bármi történjék azután, egyetlen éjszaka is megéri ezt az áldozatot?” Szabó válasza: „Ha az illetőnek megéri, egy harmadiknak nem lehet szava a dologhoz.”

Másnap délután arra a hírre lépett be a Sükösd kávézóba, hogy az alispán megszöktette Annuskát. Budapestre mentek, egybekeltek. A dolog azonban hamar, úgyszólván napok alatt csúnyára fordult, és egyhamar elváltak.

És most jön megint képbe Tamási, aki így ír Molnár Jenő barátjához: „Aztán tudod-e kivel jöttem még össze? Gálffy Annuskával. Legelőször a Kossuth-uccában csatlakoztam hozzá. Igen kedves, jobban mondva igen kacér volt s az újabb találkozást már ő kérte. Háromszor is voltunk együtt.”

Tamási bevallja, hogy mindig a leghidegebb magatartást erőszakolta magára, miközben rettenetesen kínlódott a vágytól. Azt írta róla: „Olyan menése van, mint a kígyónak, amelyik gyönyörűségből van gyúrva és olyan nézése, mitől a véred úgy kezd körüljárni, mintha megbolondult volna.”

Harmadik találkozásukkor lementek a sétatérre, majd a jégpálya szélén álló, akkor elhagyatott cukrászdába. Annuska cigarettára gyújtott, Tamási pedig igyekezett megőrizni a nyugalmát. Végül megmutatta neki a jegygyűrűjét, és azt mondta, hogy soha ennyire nem vágyódott a menyasszonya után. Barátjának azonban bevallotta: „Pedig — a világot odaadtam volna érte akkor.”

Egy másik levelében, amelyet Amerikából írt barátjához, újra szóba hozza Tamási a szívtipró szépséget: „A fejérnépek is reám untak, nemigen akad, kinek írhatnék. Legtöbbjit erősen nem is sajnálom, tán legjobban Gálffy Annát.” Azt is megírta, hogy elutazása előtt Annuska egy hozzá csempészett levélben titokzatosan ennyit írt: „nagy baj van”. Tamási arra kérte Molnár Jenőt, hogy ha valamit hall róla, ne felejtse el megírni.

Két autóbaleset

Gálffy Nusi életének kalandosabb oldalához tartozik, hogy rövid időn belül két autóbalesetet is átélt. Az elsőről az Aradi Ujság 1926. július 10-i száma tudósított. A brassói színtársulat közkedvelt fiatal szubrettje ötödmagával autókiránduláson volt Feketehalomban. Késő este Fogaras felé igyekeztek, amikor gépkocsijuk egy nagy kőnek ütközött és felborult.

A társaság két tagjának – köztük Héjjes Ilonka korrepetitornőnek – nem esett baja, ketten könnyebb sérüléseket szenvedtek. Gálffy Nusi azonban elvesztette az eszméletét, és csak másnap reggel tért magához. Arcát és fejét erősebb zúzódások érték. A korabeli tudósítás szerint sérülései nem adtak okot komolyabb aggodalomra, és az orvosok úgy vélték, néhány nap múlva már felkelhet. (Aradi Ujság, 1926. július 10., 151. szám.)

Alig több mint egy évvel később ismét autóbaleset érte. 1927 szeptemberében a Ferenczy-társulat Temesvárról Nagyszentmiklósra tartott, amikor az autó féktörés miatt az árokba fordult. Szász Ilona az arcán sérült meg, Gálffy Annus pedig a karját zúzta össze. Mindkettőjüket temesvári szanatóriumban ápolták.

Valamivel többet tudunk tehát Gálffy Annáról, akit Szabó Dezső és Tamási Áron is megörökített az utókor számára. A korabeli színházi sajtóban Gálffy Nusi néven szerepelt; a Színház és Társaság 1926-ban fényképet is közölt róla, és „kiváló erdélyi szubrettként” emlegette.

És ha megjelent a Kossuth utcai erkélyen, egy pillanatra megállt az élet, miközben a férfiszívek a magasban röpködtek.