Székelyföld címere

Székelyföldi Jegyzetek

Balázs Árpád nyomán

Balázs Árpád

Találkoztam a népemmel

Amikor delet harangoztak a zsigmondtelepi katolikus templom tornyában, autónk éppen ráfordult a Madarasi-Hargita felé vezető útra. Felettünk hőkupola feszült, alattunk a jól ismert táj tárult elénk természetes szépségében. Tikkasztó nyári meleg volt. Valamikor a 20. század elején keskeny nyomtávú vasút kanyargott ezen a völgyön, amely az itt kitermelt fát szállította a feldolgozótelepre. Ma már semmi nyoma, az itt élők többsége már nem is emlékszik rá. Ezúttal azonban nem a múlt

Orbán Balázs szobrai

Nem kis büszkeséggel mondom el, hogy a szobor létrehozására én terjesztettem be városi képviselőként a határozati javaslatot, és pénzt is próbáltam szerezni az ügy érdekében. Talán ezért is áll különösen közel hozzám ez a történet. Váratlanul érte a székelyeket, amikor 1890. április 19-én, budapesti lakásán örökre lehunyta szemét Orbán Balázs, „a legnagyobb székely”, aki minden vagyonát és szellemi kincsét annak a népnek ajándékozta, amelyet rajongásig szeretett. Mindjárt a temetést követően